Bye-bye 
…. jelképesen lezárom. Futásilag mindenképp és azt hiszem egyéb szempontból is. Arccal 
felé. Ami a futást illeti,
2020 a csalódás, a düh, a beletörődés és az elfogadás éve. Két versenyt szerettem volna megfutni legjobb tudásom szerint: áprilisban Boston Maraton és szeptemberben Spartathlon. Kuka mindkettő.
2020 a hiányok éve. Hiányoztak a külföldi futások, az új ízek, új illatok, az új kalandok. Hiányzott a 
felemelése a célvonalon. 22 országban, 4 földrészen futottam eddig maratont, idén semmi.
2020 a nehéz döntések éve. Beleállni nem 
-as lábbal a felkészülésbe, vagy eldobni a nyertes lottószelvényt? Ami végül mégsem nyert….
2020 az önsajnálat éve. Másfél év küzdelem után, október 13-án megadtam magam, győztek az orvosok, kés alá feküdtem az Achilles-inammal. Reménykedek és teszek érte, hogy jobb legyen. 2 hét fekvő gipsz és 4 hét műanyag „gipsz” (10 nap van még hátra) után talpra fogok állni, elég az önsajnálatból.
De azért volt itt más is.
2020 a legek éve. 9 hónap 11 nap alatt 3499 km-t futottam. 99-es végződésen nem hagyom a számlálót, így még lesz idén egy nyomi (
Csipi) kilométerem egész biztos. Havi átlagban ennyit még soha nem futottam. Terepen ennyit még soha nem futottam. Ilyen gyors km-eket még soha nem futottam. Köszönöm Viki a segítséget!
2020 a büszkeség éve is. Büszke vagyok azokra az ultra távokon elért korcsoportos első helyekre, amiket nem kétfős mezőnyben értem el. (akit érdekel: https://statistik.d-u-v.org/getresultperson.php…).
Félek, nagyon komoly depresszív hónapok jönnek, lesznek itt gondok, bajok bőven. Úgy döntöttem nem hagyom, hogy lehúzzanak mélyre, mélyebbre. Elindulok felfelé, helo 2021, itt vagyok, csináljuk pozitívan, máshogy nem érdemes.
Vigyázzatok magatokra!
