Cserszegtomaj és a Keszthelyi-hegység
km
D+ 3324 méter
14:25:55
Nem versenyezni mentem, inkább csak töltődni egyet a téli álom előtt (egyébként 20. hely 74 férfi induló között). Ez most tényleg terep volt, nem murvás kocsiút vagy szántóföldön traktornyom. Kemény terep
Ne becsüld le a Keszthelyi-hegységet, tud olyat adni, amitől két napig keresed a lábaid. Sok minden mást is adott.
Az út felénél például már nagyon untam az egyszerű sablonos káromkodásaimat, sikerült újakat kitalálnom
Persze csak magamat szórakoztattam velük, kifelé a mosoly, és az „igen, mindben rendben” válaszok. Mindeközben Juhász Peti is biztosan sokat csuklott
Viszont olyan szép helyeken jártam ismét, ahová a futás nélkül biztosan nem jutnék el. Tátika 
, ReziZalaszántón a Sztúpa, a Vadlán-likak, és felfutottunk 7
kilátóba is. Olyan helyekről láttam rá a Balatonra, mint még soha. Mindenhonnan egy csoda. Imádom
Balatonedericsen a szüret illata
……Az a kedves jóember aki nem hivatalos frissítőpontot nyitott a pincéje előtt, fröccsel, szőlővel, ropival, körtével kínálva minden futót
A 70. km környékén együtt futottam egy szakaszon a későbbi női győztessel, aki egyszer csak: 
”azon gondolkozom, miért nem tudok én normálisan élni mint mások”. Jogos kérdés. Engem sem kötnek le a hétköznapi dolgok, nem tudom hányadik résznél tart a Barátok Közt, nem tudom 4G, 5G vagy 8G az aktuális technológia, azt sem tudom ki a Puskás Peti és arra sem kattintok rá, hogy 400, 800 vagy 20000 nővel volt már dolga.
Ellenben azt pontosan tudom, hogy mennyire hangyafasznyi vagyok a világban, amikor 100 km után, lemerülő telefonnal, a sötét erdő közepén egy fejlámpával a homlokomon, próbálom kitalálni, hogy jobbra vagy balra forduljak.
A célban pedig kellemes meglepetés volt, hogy a Finisher Stone-t (de miért nem Befutó Kavics?) senki nem akarta a nyakamba akasztaniKaptam még 4 ITRA pontot is, valamire csak jó lesz majd az is
Veszteséglistán mindössze egy lábujjköröm és egy kiszakadt nadrág szerepel. Szép nap volt!
