Tavaly kaptam egy pofont az egyik arcomra, most visszajöttem és odatartottam a másikat is. Belenézek a tükörbe és kimondom: Spartathlon, nem az én versenyem. Kifogás mindig van – most például órákon át nem tudtam enni, néha inni sem, elfogytam, mint mikor az autó benzin nélkül akar továbbmenni.De nem ez a lényeg, itt egy sikeres teljesítésért […]
Oké Király, te nyertél. 2:0 a végeredmény. Read More »
Napok óta gondolkozom írjak-e valamit, mert tulajdonképpen semmi extra nem történt, csak megtörtént és kész. Körbefutottam a Balatont, másodjára. Az ultrafutó beszámolók, könyvek, filmek általában arról szólnak, hogy holtpont, belehalás, feltámadás, vér, veríték, hányás, hasmenés, lehulló körmök (ok, ebből én is buktam egyet-kettőt) küzdelem a végsőkig, négykézláb is, mindenáron. Megcsináltam! (vagy nem) Nekem is hasonló
Csak akkor gyere ide ha el tudod engedni az európai (futó) komfortzónád. Ennyire sivár útvonalon (a fal mondjuk izgi volt) rosszul szervezett versenyen még nem voltam. Ugyanakkor ennyire kedvesen még nem akartak megitatni minden frissítőponton az önkéntes fiuk és lányok. Leszámítva a túl erőszakosan barátkozni akarókat, nagyon kedves emberek laknak errefelé. A keresztény negyed pedig
Palesztina maraton – freedom of movement Read More »
Készülsz az esküvődre amire másfél évet vártál. Előző éjjel nem alszol az idegtől. Reggel a tükörbe nézve két óriási bibircsókot fedezel fel az orrodon. Majd hív a cateringes cég, hogy elfelejtették hűtőbe tenni a húsokat, minden büdös lett. A zenekar sms-t küld, hogy covid-os lett az énekes. Öltözés közben leejted a jegygyűrűt ami a csatornába
Ilyen volt az én Spartathlonom Read More »
Bye-bye …. jelképesen lezárom. Futásilag mindenképp és azt hiszem egyéb szempontból is. Arccal felé. Ami a futást illeti, 2020 a csalódás, a düh, a beletörődés és az elfogadás éve. Két versenyt szerettem volna megfutni legjobb tudásom szerint: áprilisban Boston Maraton és szeptemberben Spartathlon. Kuka mindkettő. 2020 a hiányok éve. Hiányoztak a külföldi futások, az új
Cserszegtomaj és a Keszthelyi-hegység km D+ 3324 méter 14:25:55 Nem versenyezni mentem, inkább csak töltődni egyet a téli álom előtt (egyébként 20. hely 74 férfi induló között). Ez most tényleg terep volt, nem murvás kocsiút vagy szántóföldön traktornyom. Kemény terepNe becsüld le a Keszthelyi-hegységet, tud olyat adni, amitől két napig keresed a lábaid. Sok minden
Vadlán Ultra Terep 2020 Read More »
Még 4-5 éve sem fordult meg a fejemben. Elérhetetlennek tűnt. Aztán elkezdtem szemezni vele. Majd izgatott. Aztán már akartam. Nagyon akartam. Tettem érte. A szintidőm meg van egy ideje. Tavaly megpróbáltam, nem kellettem Neki. Idén Márciusban megdobbant a szívem, amikor kiválasztott. Bizsergető érzés volt a 25 magyar között ott lenni a listán. Micsoda futók között!!!
Nem ez volt a gyerekkori álmom. De akkor is. Read More »
Egyik kedvenc versenyem, az elmúlt két évben 160 km-en indultam, idén viszont a Spartathlon felkészülést minden elé helyezve elhagytam a „király-kategóriát” és 80 lett belőle. Fura érzés volt, mintha egy picit lelkiismeret furdalásom is lett volna, hogy nem futok a többiekkel a 32 fokban a hosszabb távon. Van valami varázsa ennek az egésznek, amiért minden
km 12:22:46 141 induló Összetett 8. hely, férfiak 6. 99,5% 0,5% árnyék Jó volt! Ja, nem. De mégis. Megmagyarázhatatlan mi a jó ebben. Soha, soha többet – mondjuk menetközben, a célterületen pedig már a következő versenyről beszélünk. Futottam már többet lassabban, futottam már kevesebbet gyorsabban, de ez így ebben formában rendben volt, 6 percen belüli
Club Aliga reggel 7, rajtzóna. Először Káldi Petivel találkozom, nyugodtan mosolyog, hihetetlen hidegvérrel áll, hiába, Ő már tudja mi következik. Fantasztikusan nagy küzdő, felnézek rá. 196-an vágunk neki egyéniben. Körbetekintek. Atyaúristen, mit keresek én itt? Többszörös teljesítők, Spartathlon Hősök. Emberek, akiket évek óta csodálok, és most itt vagyok köztük. Beállok Erika mellé, aki tiszta libabőr.
Az én UB-m, nem rövid, viszont hosszú. Csak ha tényleg érdekel… Read More »
